* Ez a kép csak egy AI által generált demo. Ilyen kenyér nincs is.
Ha elb@szod, megeszed!
Van az úgy, hogy úgy alakul, hogy az ember otthon van. Sokat. Ilyenkor keresi a helyét, a hasznosságát. És persze olyan is van, hogy nem bír mindent, amit szeretne. Ilyenkor talán még az is az eszébe jut, hogy nekiálljon főzőcskézni.
Jó dolog ez, csak van egy olyan hátránya, hogy amit főz (süt, pepecsel, varázsol, kínlódik) azt valakinek meg is kell enni. És persze előfordul, hogy ez annyira "jól" sikerül – ugye érted? ;-) – hogy inkább megeszi, mint hogy mások is megtapasztalják a produktumot.
No, hogy Neked ne kelljen hozzám hasonlóan elhízni – vagy legalábbis ne a kenyér miatt – kikísérleteztem Neked ezt a receptet. Mielőtt azonban nekikezdenénk, szükséges pár apróságot tisztázni: Hideg konyhában nem lehet kenyeret sütni. Ha kenyeret akarsz sütni, akkor – télen – nem spórolhatsz a fűtéssel, nyáron viszont kapcsold ki a klímát! Ha az ideálisnál hűvösebb van, akkor a megadott időket növelni kell. (Nem véletlenül szakma a pék!)Az is fontos, hogy a mikró nem olyan konyhai eszköz, ami a kenyérsütés során hasznodra lehet. A lisztet pl. tedd – akár előző este – melegebb helyre, ha kenyeret akarsz sütni, a víz meg elvileg folyik a csapból langyos verzióban is.
Ja, még annyit, hogy ez kovász nélküli, élesztős verzió. Lehet(ne) még kovászos, meg vadkovászos is, de az már egy haladó kurzus. Könnyen lehet, hogy én pl. bele sem kezdek.
Még egy dolog: Úgy adódott, hogy amikor a képeket csináltam, már november van, azaz hideg. Nálunk, a konyhában is. Épp csak 20C° felett. Kérlek, ennek fényében tekintsd meg a képeket!
Ezt a részt csinálhatod szép nyugodtan. Nincs más dolgod, mint a hozzávalók első blokkjában lévő, száraz anyagokat összekeverni a dagasztógép bidlijében. (Ha nincs dagasztógéped, akkor így jártál, de akkor majd kösd fel a gatyát rendesen! Kézzel dagasztani nagy öröm, de baromira fárasztó – no, meg némi gyakorlat sem árt hozzá. Ne is csináld, csak ha muszáj, vagy el akarsz vele dicsekedni.)
Szóval fogod magad és az egészet összeállítod így: Használj mérleget! Fogod magad és első lépésben beleszitálod a dagasztógép bidlijébe a cirka fele lisztet, majd a sikért. (Persze, csak akkor, ha rám hallgatsz és használsz ilyet.) Ezt követően hozzá szitálod a maradék lisztet. Ha úgy sikerült, hogy van pár gramm eltérés, ne parázz! Nem ezen fog múlni a dolog, de azért nem baj, ha törekszel a pontosságra.
Jut eszembe! Az élesztő nagyon nem szeret fázni. De ugyanakkor azt se komálja, ha nagyon melege van. Baromi hisztis egy szerkezet. Épp ezért a lisztet, használat előtt – akár előző este – tedd meleg helyre, hogy át tudjon langyosodni. Arra figyelj, hogy langyos, konyhameleg legyen – semmiképp se melegítsd túl! (Nem, nem mikrózod meg. A mikró arra való, hogy az űrhajósok a készételeket át tudják melegíteni.)
Liszt benne a dagasztó edényben – jöhet bele a só és a cukor is. Ha meg vagy, az egészet egy kanállal összekevered, majd csinálsz egy kis fészket a közepébe. (Ezt azért csinálod, hogy ha majd az élesztőt hozzáadod, akkor a só lehetőleg ne érintkezzen vele közvetlenül, mert nem szeretik egymást és mindig az élesztő húzza a rövidebbet. Persze a só ki is hagyható, de így csak szép, ám ízetlen kenyereket lehet sütni. Ugye nem felejtetted el, hogy az elrontottal mit kell csinálni? :-) )
Mérj ki a 300ml (300g) langyos vizet, add hozzá az almaecetet és keverd el! Morzsold bele az élesztőt! Dobj a tetejére két csipet lisztet, mert ez indítja be az élesztőt. Óra indul! Hagyd felfutni! Ez ~10-15 percet * fog igényelni.
* A fotók időbélyegén látszik, hogy valami turpisság van. Nos, az történt, hogy a fotók készítésekor hideg (20C°) volt a konyhában.
Amikor az élesztő felfutott, beleöntöd a lisztbe, a korábban elkészített fészekbe. Ha még mérlegen van a dagasztó edény, akkor kinullázod és belemérsz 30g étolajat. Ha már levetted és talán már el is raktad, akkor fogsz egy 3cl-es pálinkáspoharat és most nem pálinkát öntesz bele, hanem étolajat, amit utána hozzáöntesz az keverőtálban lévő anyagokhoz.
Összerakod a dagasztógépet és ezt az egészet elkezded összedagasztani. Alacsonyabb fordulaton kezd, majd amikor már fordult 3 párat (az ugye 6), akkor átrakhatod a normál sebességére.
Dagaszd legalább 10 percig! (Ekkor alakulnak ki az ún. glután szálak. Ettől lesz a kenyér levegős, rugalmas.)A tészta fellületének szép símának kell lennie, akkor lesz jó. A dagasztás közben vizet semmiképpen ne adj hozzá, de ha azt látod, hogy ragad és nem válik el az edény falától a tészta, hanem csak keveri a semmit a lapát, akkor egy kis lisztet szórhatsz rá. (Tényleg csak nagyon kicsit! Olyan egy dekagrammot egyszerre. De ha kiméred, kiröhöglek. Szóval tényleg nagyon keveset!)
Amikor a dagasztás készen van, a tésztádat tedd át egy kelesztő tálba, vagy egy nagyobb tálba, amit le tudsz takarni. Az átrakás során azt mondják, hogy az ima segít. Saját tapasztalatból azt tudom mondani, hogy az összes szentek névsorolvasása teljesen hatástalan. A lényeg, hogy így, vagy úgy, de át tudd csalogatni a tésztát a másik tálba. Ha ez egy kelesztőtál, akkor rá a fedelét, ha pedig egy sima tál, akkor előbb valami nem környezetbarát fóliával (pl. reklámszatyor) takard le, majd erre teríts konyharuhát. Belül pára fog képződni – viszonylag sok. Számíts rá, hogy nőni fog a térfogat és ha szerencséd van, akkor elsősorban felfelé. Legyen ehhez helye a tésztának!
Én még annyit szoktam csinálni, hogy a dagasztó tálból nem a kelesztőbe teszem egyből a tésztát, hanem kézel dagasztom egy nagyon picit, hogy szép sima legyen a felülete. Így rakom át a kelesztő tálba.
Ebben a fázisban elvileg már nem ragad a tészta a száraz kezedhez. Persze ezt úgy értsd, hogy lehet tésztás a kezed, de ha összedörgölöd a tenyered, akkor a tészta szépen lemorzsolódik róla. Fontos még, hogy ha a dagasztó edényt elmosod, első körben hideg vízzel tedd. Azzal jön le róla szépen a tészta. Utána persze normál módon is mosogasd el!
Tészta a kelesztő tálban, teteje rajta. Hagyd így, ahogy van, békében 30 percig! Nem baj, ha meleg helyen van, kb. 30 fokon.
Ha letelt a 30 perc, akkor le a fedővel és hajtogasd meg: Vizes kézzel alányúlsz az egyik szélének – tökmindegy melyik oldalon, hisz kerek – megfogod a tésztát és szép lassan felhúzod, hogy olyan dakszli füle legyen. Ezt ráhajtod a tésztára. Egy kicsit belenyomkodhatod a végét, hogy úgy is maradjon. Fordítasz rajta egy kicsit és ismét nyújtod, ráhajtod. Így szépen körbe mész. Kb. 5 fogásból fogsz körbeérni.
Vissza a tető és várj újabb 30 percig. Újra le a fedő, újra hajtogatás, majd újra 30 perc pihenő.
Mostantól viszonylag óvatosan kell bánnunk a tésztával. Semmiképpen nem nyújtjuk nyújtófával, mert tele van a tészta buborékkal, ami egy kívánatos jelenség. Ettől lesz szép a belseje.
A tésztát kiborítjuk egy nagyon enyhén lisztezett felületre. Igazából nem is feltétlenül kell lisztezni, mert ha minden ideális, akkor már nem ragad a tészta a felületre. (Ki hogy szereti: gyúródeszka, szilikon varázslat, impregnált konyhapult, akármi. Én a gyúródeszkát javaslom.) A tésztából egy négyzetes alakzatot formázunk úgy, hogy megfogjuk a sarkokat – az elején még csak a leendő sarkokat – és finoman mozgatva kihúzzuk. Ilyen elven a teljes tésztát széthúzzuk, de figyelüni kell, hogy ne szakadjon el. Lehet, hogy egy picit több időre lesz szükségünk ehhez, mint azt elsőre gondoltuk volna. (Lassabban, de nyúlik a tészta. Nem szabad nagyon erőltetni.)
Amikor a tésztánk már egy szép téglalap, akkor az egyik hosszú felénél, a negyedét behajtjuk, majd vele szemben szintén. Ekkor lesz egy kétemeletes tésztánk, középen pedig a két fél összeér. Ezt a rövid oldalnál elkezdjük feltekerni úgy, hogy magunktól elfelé gurítjuk és a feltekert részt egy kicsit – de tényleg csak kicsit! – ráhúzzuk a tésztára. Amikor feltekertük, akkor a két végén benyomkodjuk az esetleg kilógó részeket, majd az egymás melletti tésztavégeket összecsipkedjük.
Ez a csipkedés alul, ahol a tészta vége látszik, ott érhető tetten leginkább. Miután összecsipkedtük, a tészta ott zárt lesz és nem engedi ki magából a gőzöket. Kicsit még formázzuk a bucit úgy, hogy a szemnek szép legyen, majd áthelyezzük sütőpapírra és letakarjuk. (Vagy a kelesztő tálat ráborítjuk.) A csipkézett rész kerüljön alulra! A továbbiakban már csak a sütőpapírral együtt fogjuk mozgatni. (Nekem csak a szilikonos sütőpapír vált be.) A letakarásnál arra figyelj, hogy tudjon a tészta majd felfelé emelkedni! (A legjobb megoldás, ha a kelesztőtálat tudod ráfordítani – már ha van akkora. Szerencsés esetben dupla olyan magas lesz.)
Az így előkészített tésztát legalább egy órán keresztül kelesztjük. Erre az ideális hőmérséklet a 30C°. Ha hűvösebb van, akkor több idő fog neki kelleni.
A kelesztés vége előtt előmelegítjük a sütőt. (A mi sütőnknek ehhez, bő 20 percre van szüksége.) A sütő aljába egy fém valamibe önts legalább 2dl vizet, amit együtt melegítesz a sütővel. Gőz fog képződni, ami a sütéshez nélkülözhetetlen.
A sütőtálca (tepsi) is legyen benn a sütőben és melegedjen együtt a sütővel! Alsó-felső sütésre és 230C°-ra állítsd a sütőt!
Az alábbiakat gyorsan kell csinálnod:
Amikor a sütő felmelegedett, vedd elő a tésztát, szereld le róla a mindent és három helyen, kissé srégen vágd be! (Majd ha már nagyon megy a dolog, meg elég meleg is van a konyhádban, akkor majd csicsázhatod is.)
Langyos, kézmeleg vízzel spricceld le úgy, hogy ne sajnáld tőle a vizet, de azért nem is úsznia kell. (Kutyaközönséges spriccelő tökéletesen megfelel.) Amikor ez is meg van, be vele a sütőbe! Ezzel a vágással és vizezéssel ne sokat szöszölj, mert ha megfázik a tésztád, akkor összeesik és bármennyire szeretnéd, nem fog olyan szép magasra kelni a sütőben.
Most már vehetsz levegőt – innentől megint nem kell kapkodni.
230C°-on süsd 10 percig, majd vedd vissza a hőmérsékletet 200C°-ra. Így süsd még ~30 percig. Én már korábban szoktam figyelgetni, mert a sütő hőfoka megbízhatatlan és van, hogy sokkal melegebb van benn, mint amit szeretnék. Ilyenkor hajlamos lenne megégni, ami ugye egy szenzáziósa ropogós, ám ehetetlen produktumot eredményez.
És – ugye – ha elb@szod ...
Ha olyan sütőd van, mint nekem és egyenetlenül süt, akkor a megoldás az is lehet, hogy félidőben – feltételezve a 30 percet – megfordítod a kenyered. Pikk-pakk megvan, ezalatt nem hül úgy ki a sütő. Az is megoldás lehet egyes sütőknél, hogy az aljába beteszel egy letisztított tető-cserepet. (Olyat, ami cserép-cserép, nem ilyen ultramodern kerámia, vagy beton akármi.)
Amikor szép pirosra sült, kiveszed és átrakod egy olyan rácsra, amely alulról is engedi szellőzni. Ne felejts el hővédő kesztűt használni, mert különben el fogod dobni a kenyeret! Amikor ezzel meg vagy ismét körbe spicceled langyos, kézmeleg vízzel és lehetőség szerint kirakod hideg-hűvös helyre hűlni.
Vársz. Nem szeged meg, vársz! Meg kell várnod, míg teljesen kihűl. (Még ilyenkor is zajlanak benn folyamatok!) Utána szegheted csak meg.
Jó étvágyat! Aki ezek után tudja, hogy mi kerül egy kilő kenyéren ezer* forintba, az feltétlenül ossza meg velem!
Az elkészült kenyér.
Lehetnek hibák. Olyanok is, amikor nem Te rontottál el valamit és persze olyanok is, amikor igen. Lássunk párat, amin én átestem. (Igen, megettem.)
